Barcelona - Montpellier 36 - 20

Mindenkinek megvan az a jelenet a Nincs kettő négy nélkül-ből, amikor Bud Spencer és Terence Hill kimennek egy focimeccsre Brazíliában, hogy nyugodtan tudjanak beszélni? Gondoltam, ha nekik bejött (ugye felpofoztak minden létező rosszfiút, Terence Hill-nek megvolt a szőke a szépség és a végén fejenként 1.5 millió dollár ütötte a markukat), akkor nekem sem árthat meg egy kézimeccs az idősorelemzés vizsgára készülés közben.

A Bajnokok Ligája címvédő FC Barcelona Intersport a francia Montpellier csapatával került össze a nyolcaddöntőben. A franciákat erősíti többek között az elmúlt években Olimpiát, VB-t, EB-t és BL-t is besöprő Nikola Karabatic, az elmúlt évek legjobb játékosa. Az odavágón két góllal nyert a Montpellier, így igencsak izgalmas meccsre volt kilátás a Palau Blaugrana-ban.

Előtte azonban át kellett esni a jegyvásárláson. Néha a spanyolok (és katalánok...) valamiért úgy érzik, hogy még magyar szemmel is túlzásnak tűnő bürokráciával kell megnehezíteniük a saját életüket, no és persze az enyémet. Jegyet lehet venni az interneten, de csak spanyol bankkártyával, ami nekem nincs. Semmi gond, megkértem Patrick-et, ő megvette és átküldte a linket, hogy ki tudjam nyomtatni. Nos, erre a meccsre nem lehet előre kinyomtatni a jegyet, a csarnoknál kell átvenni. És mivel nem én vettem, a következőket kellett magammal vinni:

1. Másolat Patrick bankkártyájáról

2. Másolat Patrick útleveléről

3. Saját útlevél

4. NIE (a városban lakó külföldiek itt tartózkodási papírja)

5. Meghatalmazás, hogy átvehetem a jegyet (biztonság kedvéért angolul és spanyolul)

Végül sikerült mindent beszereznem és röpke félórás sorban állás után (éljen az internetes jegyvásárlás!) megkaptam a jegyemet, majd újabb 30 perc alatt be is jutottam a csarnokba. Érdekes, hogy a 100.000-es Nou Camp-ba 15 perc alatt be lehet jutni akkor is, ha telt ház van (és ebből 5 perc a lépcsőzés a felsőbb szektorokba...). Itt viszont még igencsak foghíjas volt a lelátó, amikor a hazaiak bevonulásakor felharsant a Barcelona-induló.

 

Villámrajtot vett a Barcelona, a franciák nem tudtak mit kezdeni a haziak védekezésével. Nagy Laci igazi vezére volt a katalánoknak, gyorsan elhelyezett néhány távoli bombát, hátul pedig remekül védekezett Karabatic-csal szemben.

 

A félidő felénél már 10-3 volt az állás

Rutenka értékesít egy hétméterest (miközben szól a Zorba...)

Lendületben a Barcelona

Mintaszerű akció emberelőnyben, a labda útja:
Entrerríos -> Tomás -> Nagy L. -> Rutenka -> Juanín -> GOOOL

 A két csapatkapitány, Nagy Laci és Nikola Karabatic (22) egymással szemben

Olele, olala
Ser del Barça és
El millor que hi ha

A különbség pedig csak nőtt és nőtt, nem volt egy súlycsoportban a két csapat. A félidőben már 9 góllal ment a Barca és a szünet után sem vettek vissza. A mérkőzés egyébként kifejezetten sportszerű volt, egyedül Rutenka nem fért a bőrébe, a második félidőben végül piros lapot kapott. Sajnos pont nem láttam, hogy miért, de több rendező kellett ahhoz, hogy valahogy betuszkolják az öltözőbe, ő mindenáron meg akarta verni a francia kispadon ülőket és valószínűleg a bírókat is. 

A focimeccsekhez képest sokkal aktívabb volt a B-közép, az igazi őrjöngést azonban Saric, a kapus váltotta ki a nézőkből. Miután egymás után háromszor védett ziccerben, az utolsónál ráadásul kézbe fogta a labdát, úgy érezte, megérdemel egy kis ünneplést. Saric amúgy hatalmas figura (minden kézilabdakapus őrült egy kicsit), külön meccset vívott a Gajics-csal, a franciák heteslövőjével. Ebben végül alulmaradt, egyet sem tudott megfogni. A negyedik (egyben utolsó) bekapott gól annyira bosszantotta, hogy majdnem eltörte a kapufát, utána viszont megtapsolta az ellenfelét (!!!) és mutatta, hogy ez szép volt. Gajics ezt észre is vette, és miközben fél szemmel Nagy Lacira figyelt (szoros emberfogással kellett követnie), mosolyogva biccentett egyet, "láttam haver, kösz!".

Itt vannak ezek a vérprofi játékosok, kinézetre nem könnyű megkülönböztetni őket mondjuk a tengerészgyalogosoktól. És mégis, valahol ott él bennük a gyerek, aki felhőtlenül boldog lesz, ha kap egy labdát. Mert minden megszűnik körülötte, csak a JÁTÉK számít. Talán nem is véletlen, hogy a sok nagyon jó közül pont azok jutnak el a legmagasabb szintre, akiben marad egy kicsi az őszinte kisgyerekből.

Amin meglepődtem, hogy a 10 gólos különbség elérésekor nem számoltak rá a nézők a franciákra, úgy tűnik ez nem mindenhol szokás... Az utolsó 10 perc igazi örömjáték volt, pályára léptek azok is, akik addig csak a kispadról szurkoltak. A végeredmény pedig kiütéses, 36-20-as hazai győzelem.

Hazafelé a biciklin azon gondolkodtam, hogy mennyire el vannak kényeztetve a sportbarátok Barcelona-i sportbarátok, fociban, kéziben és kosárban is Európa legjobbjai közé tartoznak. Meg hogy milyen jó lenne kimenni egy Barcelona-Veszprém meccsre, de ez sajnos már nem fog összejönni. Úgyhogy innentől hajrá Barca, nyerjétek meg a BL-t!

Gulyásleves Barcelonában

Bár én csak az indexen követtem az eseményeket, azt így is leszűrtem, hogy az idei március 15-e különösen jó móka lehetett. Bárki megtalálhatta azt a beszédet, tüntetést, ahol a legjobban át tudta adni magát a kora tavaszi munkaszüneti nap gyönyöreinek. Mivel itt ilyesmiről szó sem volt, nekem kellett kitalálnom, hogyan is lehetne megünnepelni március 15-ét. Így aztán összeszedtem minden főzőtudományomat (meg Anya receptjét) és meghívtam a csoporttársaimat egy gulyáslevesre.

A hozzávalókért bevetettem magam a La Boquería forgatagába. Ez a leghíresebb piac Barcelonában, a város turisták által leginkább megszállt részén van. Ennek megfelelően egy csomó stand a két-két kiwi- és banánszelet kis dobozban 3 euroért bizniszre szakosodott. Viszont meglepő módon még itt is vannak olyan árusok, akik a hipermarketekkel versenyképes áron (!!!) árulnak friss zöldséget, gyümölcsöt, húst, sonkát, sajtot és mindenféle tengeri kütyüt. Leginkább arról lehet őket megismerni, hogy nem beszélnek angolul, ők (vagy a családjuk) már réges-rég itt árult, mielőtt Barcelona trendi turista célponttá vált volna. Csak azért, mert időközben a város megváltozott, nem fognak maguknak másik helyet keresni... Sajnos a spanyol tudásom továbbra sem verdesi az eget, de azért kitartóan próbáltam magyarázni ezeknek az arcoknak, hogy mit kérek - végül sikerült is mindent beszereznem.

Azért biztosra mentem, még korábban főztem egy adag gulyást magamnak, és mivel nagyon jól sikerült, belevágtam a 15 fős akcióba. Nem kellett mindent egyedül csinálnom, íme a stáb:

 

Ez én vagyok, a FŐNÖK (miközben a farzsebemből kikandikál a recept)

 

Itt Majával, aki szerb, ezért tudja hogyan kell gulyáslevest főzni

 

Thomas, a házigazda, egy adag krumplival

 

És végül Patrick, aki időnként becsörtetett egy "Hostia puta joder!!" felkiáltással, megkóstolta  a levest és közölte hogy már nagyon éhes.

 

Az est főszereplője, még a krumpli hozzáadása előtt

A gulyásleves elfogyasztása előtt aperitif gyanánt mindenkibe belediktáltam egy feles halmaji barackpálinkát, nos, az étvágyra nem is lehetett panasz :) Az kell mondjam, hogy igazi remekművet sikerült alkotni, Nikos például megkért, hogy fordítsam le neki a receptet angolra.

Természetesen a desszert sem maradhatott el, mindenki kapott egy Túró Rudit - részben kárpótlásul azért amiért végig magyar zenét kellett hallgatniuk, leginkább Kispált, Quimbyt és Budapest Bárt :) Hát mit mondjak, annyira nem voltak elragadtatva, legjobban még a Zagar Wings of Love c. számát szerették. Eléggé meglepődtem, amikor az első dallam után Vasilis azonnal rávágta, hogy ez melyik szám. Aztán kiderült, hogy korábban DJ-ként működött Görögországban, sőt, egyszer majdnem el is ment egy Zagar koncertre (csak kiderült, hogy 40 euro a beugró...).

Miután mindent elpusztítottunk, átvonultunk egy közeli sörözőbe, mert egy korábbi házibuli miatt Thomasnak már van egy rendőrségi figyelmeztetése.  Aki helyesen megtippeli, hogy hány különböző nemzetiség ül az asztalnál, az a vendégem egy sörre Barcelonában :)