Még mindig téli kalandok: síelés Andorrában

Kihasználva, hogy az első héten azért még a tanároknak sincs szívük ránk zúdítani a szokásos házi feladat dömpinget, hétvégén felkerekedtünk és ott hagytuk Barcelonát egy kis időre: Andorrába mentünk síelni. Péntek este indultunk el több mint 80-an (mindenki az évfolyamról jött), a buszon aztán pillanatok alatt kialakult a régi szép időket időző osztálykirándulós hangulat.

 Andorrában vannak hegyek meg sípályák...

... sok napsütés ...

Az Andorrai Hercegségről (Principat d’Andorra) annyit érdemes tudni, hogy Pireneusok közepén fekszik, a hegyek pedig szinte teljesen elszigetelik a külvilágtól. Minden bizonnyal ennek köszönheti, hogy mai napig önálló állam, holott a Nou Camp akkor sem telne meg, ha minden andorrai jegyet venne... Andorra olyannyira hercegség, hogy egyszerre két társhercege is van: a francia köztársasági elnök és Urgell (egy katalán megye) püspöke. Persze ez csak a hagyomány, 1993 óta Andorrában is tombol a demokrácia, van kormány, parlament és több párt is. A természeti adottságaik alapján nem meglepő, hogy nem a nehéziparra szakosodtak, gyakorlatilag az egész ország sípályákból és sífelszerelést áruló üzletekből áll.

 

... és sípályák meg hegyek

ebédszünet az első napon
 

Annak ellenére, hogy viszonylag komoly határellenőrzésen estünk át (gépfegyveres határőrök ellenőrizték a busz papírjait és a csomagtartót is átvizsgálták), nem nagyon éreztem azt, hogy egy másik országban lennék. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy Andorra hivatalos nyelve a katalán, ez pedig Barcelona után nem nagy változás :) Egyetlen fontos különbség volt: bárhol lehet dohányozni. Ezután a hétvége után pláne meg tanultam értékelni azt, hogy Spanyolországban minden étterem, söröző, szórakozóhely füstmentes – remélem, mire nyáron hazaérek, nálunk is működni fog ez a dolog.

ebéd a második napon a jégkunyhó mellett

 

ez a tanulópálya...

  

...ez pedig én vagyok az egyik hegytetőn

A sípálya egyébként tényleg hatalmas. A két nap nem volt elég arra, hogy minden lejtőt kipróbáljunk (és nemcsak nekem, hanem a profibbaknak sem). Az első napon még kevésbé voltam vakmerő, vasárnap azonban csatlakoztam egy nálam jobban síelő társasághoz – néha igencsak küzdenem kellett, hogy leérjek, de persze végül mindig sikerült. Utólag kiderült, hogy az egyik pálya fekete volt, amin lejöttem, na mondjuk ott tényleg a határaimat feszegettem :)

remélem mostanra mindenki kiszúrta gse-s pulóveremet :)

  

vigyázat, hegyek mindenhol!

 Adéu, Principat d'Andorra!

Téli kalandok Barcelonában: Che Sudaka és hóesés

A mai napon a szokásosnál valamivel jobban ráérek blogot írni. Példátlan dolog történt ugyanis: nem elég hogy a hétvégén éjszakánként akár 0 fok alá is csökkenhet a hőmérséklet, ma még a hó is elkezdett esni szállingózni. Ezért tegnap életbe lépett a pre-alert phase of the campus protection plan (gondolom ez olyan lehet, mint az első fokú viharjelzés a Balatonon), ma reggel pedig mindenkit felszólítottak, hogy a rendkívüli körülményekre tekintettel csendben (!!!) menjen haza, az egyetem bezárt. Szerencsére mindez elég korán történt ahhoz, hogy én még el sem indultam... És hogy micsoda tél tombol itt:

No de amiről eredetileg akartam írni: több mint két hét után nem kis mennyiségű karácsonyi finomság elfogyasztása után jöttem vissza Barcelonába január elején. Fel sem merült, hogy unatkozhatnék, ugyanis Imi, Jucus és Dénes már itt vártak. Az egyik este Che Sudaka koncertre mentünk, Jucus összefoglalója (a facebookról loptam) azt hiszem, elég jól visszaadja a hangulatot. :)

előzetes tanulság: sose használjatok google mapet katalóniában :D azt kell elképzelni, hogy elmész vonattal Montmelóba (mondjuk budaörs), ahol a városi sportcsarnokban lesz egy remek ska koncert. a google map azt mondja neked, hogy a dr ferrán u 9 (apparently petőfi utca 9 :S) kb 4 kilométerre van, ami kicsit furcsa, főleg, hogy ki kellett mászni a városkából, át az ipari parkon, a folyó mellett, a járda nélküli autópályaaluljáróban stb, szal nagy nehezen átérünk mint utólag kiderül Parets de Vallés-ba (Törökbálint), ahol a ferrán u 9 alatt egy kedves kis családi házat találunk, amit majdnem 1 óra gyaloglás után nem értékelünk megfelelő eredménynek :S megpróbálunk találni valakit az utcán, mivel én vagyok az egyetlen, aki gagyog "kasztíliaiul", bácsival megpróbálom lekommunikálni, hogy mi van, mondja, hogy ott jobbra, ott balra, és akkor 10 perc. szuper, elindulunk, ő meg utánunk kiabál, hogy gyalog vagyunk?? persze. ja, mert autóval 10 perc, és már integet, hogy gyertek szerencsétlen külföldiek, elviszlek benneteket. A 10 perces úton aztán rendszeres időközönként felkiáltott, hogy "Montmeló!", jelezve, hogy egészen téves elképzeléseink vannak barcelona külvárosainak földrajzáról :S majd megérkeztünk 120 méterre a vasútállomástól, ahol leszálltunk másfél órával korábban :S ezek után meg a pultosokat akasztottuk ki azzal, hogy magában kértük a vodkát, mondjuk nem csoda, mert, ugyanúgy teletöltötték a poharat, mintha vodkanarancsot adtak volna :PP szal ez volt a gigasztori ;)

És akkor a bizonyíték, hogy tényleg ott voltunk a Che Sudaka koncerten (egy kis reklám: február 22-én Anselmo Crew társaságában az A38-on lépnek fel, csak ajánlani tudom - az új albumuk pedig ingyen letölthető a honlapról):