Még mindig téli kalandok: síelés Andorrában

Kihasználva, hogy az első héten azért még a tanároknak sincs szívük ránk zúdítani a szokásos házi feladat dömpinget, hétvégén felkerekedtünk és ott hagytuk Barcelonát egy kis időre: Andorrába mentünk síelni. Péntek este indultunk el több mint 80-an (mindenki az évfolyamról jött), a buszon aztán pillanatok alatt kialakult a régi szép időket időző osztálykirándulós hangulat.

 Andorrában vannak hegyek meg sípályák...

... sok napsütés ...

Az Andorrai Hercegségről (Principat d’Andorra) annyit érdemes tudni, hogy Pireneusok közepén fekszik, a hegyek pedig szinte teljesen elszigetelik a külvilágtól. Minden bizonnyal ennek köszönheti, hogy mai napig önálló állam, holott a Nou Camp akkor sem telne meg, ha minden andorrai jegyet venne... Andorra olyannyira hercegség, hogy egyszerre két társhercege is van: a francia köztársasági elnök és Urgell (egy katalán megye) püspöke. Persze ez csak a hagyomány, 1993 óta Andorrában is tombol a demokrácia, van kormány, parlament és több párt is. A természeti adottságaik alapján nem meglepő, hogy nem a nehéziparra szakosodtak, gyakorlatilag az egész ország sípályákból és sífelszerelést áruló üzletekből áll.

 

... és sípályák meg hegyek

ebédszünet az első napon
 

Annak ellenére, hogy viszonylag komoly határellenőrzésen estünk át (gépfegyveres határőrök ellenőrizték a busz papírjait és a csomagtartót is átvizsgálták), nem nagyon éreztem azt, hogy egy másik országban lennék. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy Andorra hivatalos nyelve a katalán, ez pedig Barcelona után nem nagy változás :) Egyetlen fontos különbség volt: bárhol lehet dohányozni. Ezután a hétvége után pláne meg tanultam értékelni azt, hogy Spanyolországban minden étterem, söröző, szórakozóhely füstmentes – remélem, mire nyáron hazaérek, nálunk is működni fog ez a dolog.

ebéd a második napon a jégkunyhó mellett

 

ez a tanulópálya...

  

...ez pedig én vagyok az egyik hegytetőn

A sípálya egyébként tényleg hatalmas. A két nap nem volt elég arra, hogy minden lejtőt kipróbáljunk (és nemcsak nekem, hanem a profibbaknak sem). Az első napon még kevésbé voltam vakmerő, vasárnap azonban csatlakoztam egy nálam jobban síelő társasághoz – néha igencsak küzdenem kellett, hogy leérjek, de persze végül mindig sikerült. Utólag kiderült, hogy az egyik pálya fekete volt, amin lejöttem, na mondjuk ott tényleg a határaimat feszegettem :)

remélem mostanra mindenki kiszúrta gse-s pulóveremet :)

  

vigyázat, hegyek mindenhol!

 Adéu, Principat d'Andorra!