Gulyásleves Barcelonában

Bár én csak az indexen követtem az eseményeket, azt így is leszűrtem, hogy az idei március 15-e különösen jó móka lehetett. Bárki megtalálhatta azt a beszédet, tüntetést, ahol a legjobban át tudta adni magát a kora tavaszi munkaszüneti nap gyönyöreinek. Mivel itt ilyesmiről szó sem volt, nekem kellett kitalálnom, hogyan is lehetne megünnepelni március 15-ét. Így aztán összeszedtem minden főzőtudományomat (meg Anya receptjét) és meghívtam a csoporttársaimat egy gulyáslevesre.

A hozzávalókért bevetettem magam a La Boquería forgatagába. Ez a leghíresebb piac Barcelonában, a város turisták által leginkább megszállt részén van. Ennek megfelelően egy csomó stand a két-két kiwi- és banánszelet kis dobozban 3 euroért bizniszre szakosodott. Viszont meglepő módon még itt is vannak olyan árusok, akik a hipermarketekkel versenyképes áron (!!!) árulnak friss zöldséget, gyümölcsöt, húst, sonkát, sajtot és mindenféle tengeri kütyüt. Leginkább arról lehet őket megismerni, hogy nem beszélnek angolul, ők (vagy a családjuk) már réges-rég itt árult, mielőtt Barcelona trendi turista célponttá vált volna. Csak azért, mert időközben a város megváltozott, nem fognak maguknak másik helyet keresni... Sajnos a spanyol tudásom továbbra sem verdesi az eget, de azért kitartóan próbáltam magyarázni ezeknek az arcoknak, hogy mit kérek - végül sikerült is mindent beszereznem.

Azért biztosra mentem, még korábban főztem egy adag gulyást magamnak, és mivel nagyon jól sikerült, belevágtam a 15 fős akcióba. Nem kellett mindent egyedül csinálnom, íme a stáb:

 

Ez én vagyok, a FŐNÖK (miközben a farzsebemből kikandikál a recept)

 

Itt Majával, aki szerb, ezért tudja hogyan kell gulyáslevest főzni

 

Thomas, a házigazda, egy adag krumplival

 

És végül Patrick, aki időnként becsörtetett egy "Hostia puta joder!!" felkiáltással, megkóstolta  a levest és közölte hogy már nagyon éhes.

 

Az est főszereplője, még a krumpli hozzáadása előtt

A gulyásleves elfogyasztása előtt aperitif gyanánt mindenkibe belediktáltam egy feles halmaji barackpálinkát, nos, az étvágyra nem is lehetett panasz :) Az kell mondjam, hogy igazi remekművet sikerült alkotni, Nikos például megkért, hogy fordítsam le neki a receptet angolra.

Természetesen a desszert sem maradhatott el, mindenki kapott egy Túró Rudit - részben kárpótlásul azért amiért végig magyar zenét kellett hallgatniuk, leginkább Kispált, Quimbyt és Budapest Bárt :) Hát mit mondjak, annyira nem voltak elragadtatva, legjobban még a Zagar Wings of Love c. számát szerették. Eléggé meglepődtem, amikor az első dallam után Vasilis azonnal rávágta, hogy ez melyik szám. Aztán kiderült, hogy korábban DJ-ként működött Görögországban, sőt, egyszer majdnem el is ment egy Zagar koncertre (csak kiderült, hogy 40 euro a beugró...).

Miután mindent elpusztítottunk, átvonultunk egy közeli sörözőbe, mert egy korábbi házibuli miatt Thomasnak már van egy rendőrségi figyelmeztetése.  Aki helyesen megtippeli, hogy hány különböző nemzetiség ül az asztalnál, az a vendégem egy sörre Barcelonában :)