Az elmúlt hetekben a félév végi hajrá és a vizsgaidőszak elég sok
elfoglaltságot adott, így aztán az élmények megörökítésével kissé elmaradtam.
Úgyhogy amíg itthon vagyok, igyekszem kihasználni az időt, és bepótolni a
mulasztást. Ebben a sorozatban elsőként következzék a Riojában, Spanyolország
leghíresebb borvidéken tett felfedezőút krónikája.
A messze földön híres Rioja Spanyolország észak-keleti részén, Barcelonától
mintegy 450 km-re található. Az útra négyen neveztünk be, és végül az
autóbérlés mellett döntöttünk: három nap alatt mintegy 1100 km-t tettük meg a
kis Kia Picanto-val, Rioja mellett Pamplonát is meglátogattuk. Bár az
emelkedőkön nem nagyon lehetett vele 90-nél gyorsabban menni, a végére egészen
a szívünkhöz nőtt (nekem pedig különösen, ugyanis végig én vezettem).
A hegyek mellett az autópályán teljesen rendszertelenül felbukkanó
fizetőkapuk tették próbára a türelmünket. Az autópályákat nem az állam, hanem a
különböző tartományok kezelik, így aztán egységes díjfizetés sem alakult ki.
Előre megvásárolható autópálya matricáról nem is beszélve. Így aztán minden
egyes alkalommal, amikor átléptünk valamilyen közigazgatási határt, meg kellett
állni és fizetni kellett valamennyit. Azt hiszem azt már mondanom sem kell,
hogy a fizetendő összeg teljesen véletlenszerűnek tűnt, akármilyen elméletet
gyártottunk, az rendre megbukott a következő fizetéskor.
Az első állomás tehát Pamplona volt, ami elsősorban a bikafuttatásról
ismert: a szűk belvárosi utcákban minden évben egyszer hagyományos viseletbe
öltözött emberek ezrei futnak a bikák előtt. Az esemény fontosságát jelzi, hogy
míg sok helyen az egyirányú utcák elején a behajtani tilos tábla mellé azt
írják ki, hogy a biciklisek kivételek, a Calle de la Estafeta-n ez a bikákra és
a futókra vonatkozik (a kétnyelvű utcák jelzik, hogy már közel jártunk
Baszkföldhöz).
Úgy tűnik, a bika elől futás egy igen népszerű szórakozás Spanyolországban,
de régiónként különbözik. Zaragozában például az arénában űzik ezt a sportot. A
kedvenc változatom a valenciai, ahol a bikafuttatás útvonala egy stégre vezet,
a cél pedig rávenni a bikát, hogy a tengerbe vesse magát az emberek után. No
comment.
Pamplona összességében egy hangulatos spanyol kisváros, amit nemcsak a
bikafuttatás napján érdemes meglátogatni.
Természetesen a helyi ízeket is igyekeztünk megkóstolni. A paprika
hihetetlenül népszerű errefelé, szinte minden fogásban megtalálható valamilyen
módon. Végül egy baszk bárban kötöttünk ki, ahol különféle kenyérre pakolt
falatkák (pincho) és sör társaságában igyekeztünk rábeszélni a tulajt, hogy a
tv-n kapcsoljon át a Barcelona-Zaragoza focimeccsre.
Erre azonban egészen addig nem volt hajlandó, amíg véget nem ért a pelota
rangadó közvetítése. Ez egy népszerű baszk sport, kicsit olyan mint a fallabda,
csak sokkal hosszabb pálya és a játékosok ütő helyett a tenyerükkel küldik a
labdát a falra. A helyszínen több ezer ember eksztázisban tombolt a meccs
alatt, és a másnap megjelenő helyi újságban is a két játékos szerepelt a
címlapon.
Miután jóllaktunk és a Barcelona győzelmére is koccintottunk, belevetettük
magunkat a helyi bárok borkínálatának tanulmányozásába. Bár Pamplona nem
tartozik a Rioja régióhoz, sem a választékra, sem a minőségre nem lehetett
panaszunk. Elég annyi, hogy másnap egyikünk sem akart korán felkelni... Azért egy
idő után csak összeszedtük magunkat, és most már Rioja fővárosa, Logrono felé
vettük az irányt. Erről azonban már a következő részben számolok be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése