Hátha van
közöttetek, akiket nemcsak a focimeccsek, a kulináris élmények és a kirándulások
érdekelnek, írok egy kicsit az egyetemről is. Lassan már több mint egy
hónapja elkezdődött a suli, úgyhogy lassan összegyűlt egy posztra való gondolat.
Az egyetem sajnos
az isten háta, azaz a Barcelonát körülvevő hegyek mögött van. Így aztán
vonatozni kell a belvárosból, egy óra oda, egy óra vissza. Persze ez nem
feltétlenül üresjárat, ezt a bejegyzést épp a vonaton írom, miután betoltam két
csokis croissant és egy kis jegeskávét :) Szóval az órák az Universitat Autònoma de Barcelona (UAB) campusán vannak. A campus maga nem valami szép (nagy szocreál
betonkockákat kell elképzelni), viszont minden megtalálható benne. Több étterem
közül is választhatunk, elsősorban a tengeri herkentyűk, saláták és a sült
krumpli uralják a menüt. Emellett a hatalmas sportkomplexumot is igénybe
vehetjük (azért nem ingyen sajnos). Múlt héten egy elég jó műfüves pályán
fociztunk, utána úszás, jacuzzi, és szauna következett, végül a sort két sörrel
zártuk. De a falmászástól kezdve a teniszen át a jógáig tényleg mindent lehet
csinálni.
Az órák nem
valamelyik nagy egyetemi kockában vannak, hanem a Institut d'Anàlisis Econòmica közgazdasági
kutatóintézet épületében. Ez abból a szempontból jó, hogy minden óra
ugyanabban a teremben van, amit aztán délután is használhatunk – általában ebéd
után oda szoktunk visszamenni tanulni. Családias a légkör és így a tanárokkal
is könnyebb közvetlen kapcsolatba kerülni, beszélgetni egy kávé mellett a
szünetben. Hátrány viszont, hogy a kutatók gyakran rendeznek konferenciákat,
workshopokat, amiből nekünk csak egy nagy, ételekkel és italokkal megrakott
asztalt látványa jut rögtön a bejárat mellett, ahonnan nem vehetünk el semmit…
Egyszer azért
fordult a kocka. Rendeztek nekünk egy rövid évnyitót, amin csak a mi programunk
tanárai és diákjai vettek részt. A programigazgató közölte az egybegyűltekkel,
hogy nem akar semmit sem mondani, viszont a folyosón már vár minket az enni- és innivaló, úgyhogy menjünk kis és ismerkedjünk egymással kötetlenebb formában.
Egy óráig tartott, amíg mindent elpusztítottunk, és közben jelentőségteljesen
néztünk a mellettünk elhaladó kutatókra :) Ők ebből valószínűleg semmit sem vettek
észre, de mi nagyon jól szórakoztunk.
A közvetlen
hangulat egyébként is jellemző. Volt egy másik megnyitó is, amin a teljes GSE
közösség részt vett. Öt(!) beszéd szerepelt a programban, ami elsőre
félelmetesnek tűnt, de mindegyik vicces és frappáns volt. A legfontosabb
szabályok, amikre felhívták a figyelmünket:
- Soha, de soha ne tanuljunk egyedül – egymástól sok mindent megtudhatunk, amit a tanároktól nem
- Soha, de soha ne igyunk egyedül – ezt azt hiszem nem kell magyarázni
- Beszéljünk a tanárokkal – bármikor fordulhatunk hozzájuk, nem fognak minket elhajtani.
- Szurkoljunk a Barcelonának – a végén úgyis ők nyernek, felesleges a Real Madriddal frusztrálni magunkat
Ezután pedig
megint csak fogadás következett a szokásos menüvel: serrano sonka, tortilla,
machengo sajt, tonhalas szendvics, sör, bor, cava (ez a katalán pezsgő), aznap
este nem kellett vacsorázni…
A spanyolok
szeretnek ünnepelni, ugyanis szerveztek egy harmadik megnyitó ünnepséget is. Ezt
csütörtök délben tartották, át kellett miatta rakni néhány órát, de ez sem zavarta
őket. Ez volt a hivatalos megnyitó, ennek megfelelően elég unalmas volt. Bár az
tetszett, hogy Katalónia elnöke is ott volt. És ha már meghívták, akkor minden
második mondatába belefűzte az „Our country, Catalunya” fordulatot – mintha
Spanyolország, mint olyan nem is létezne.
Azért pár szót
csak írok az órákról is. Egyelőre négy tantárgyam van: mikro, makro, ökonometria, és egy számítógépes óra, ahol a Matlab-bal és a Stata-val
ismerkedünk. Bár jó néhány dologról már hallottam a közgázon, azt hiszem sok
mindent jobban megértettem. Egészen alapvető dolgokat is nagyon alaposan és jól
felépített struktúrában adnak elő, ami rávilágít sok mindenre. Ingyen ebéd
viszont nincsen, minden héten minden tárgyból kapunk házi feladatot. Ez elsőre
nem feltétlen tűnik soknak, de a legelső, a tanár elmondása szerint könnyedebb
mikro házi három A4-es oldalnyi kérdésből áll. Szóval azért elszöszölünk vele,
mire nagyjából minden feladatot megcsinálunk, íme egy kép, mi marad utánunk, ha
befejeztük aznapra a közös tanulást:
(C) Jennifer Evans Riphagen
A házi feladatok
néha már-már életre kelnek. Volt olyan, akinek az az érzése támadt, hogy miután
két estét és egy egész hétvégét együtt töltöttek, egész komoly párkapcsolat
alakul ki közte és az ökonometria házi között… Eközben a második makro
feladatsor épp egy Gaudí túrán vesz részt:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése