Ha valaki
Barcelonába jön nyaralni néhány hétre, akkor a város tárt karokkal és rengeteg
élménnyel fogadja. Ha azonban külföldiként szeretnél egy kicsit letelepedni, mondjuk mert
tanulsz vagy dolgozol itt, akkor meggyűlik a bajod a bürokráciával
– végül is ez is egyfajta élmény.
A kulcsszó a NIE,
vagyis Número de Identidad de Extranjero. Minden külföldinek, aki huzamosabb
időt tölt itt, regisztrálnia kell a rendőrségen. Kapunk egy számot, ami később még
hasznos is lehet – pl. csak ezzel tudjuk használni a közbringa rendszert. EU-s állampolgárként csak az útlevélre/személyire és 10 euróra van szükség, így elsőre nem tűnt nagy
falatnak az egész. Sőt, nekünk még azzal is könnyebb volt a helyzetünk, hogy az
egyetemen előre megkaptuk a vonatkozó formanyomtatványt.
Ez nagy
szerencsének bizonyult, merthogy ez a papír csak katalán nyelven létezik.
Érted, az ide érkező külföldiek biztos mind tudnak katalánul… Az irodában lehet
kérni angol változatot, ez viszont csak nyomokban emlékeztet az eredeti katalán
verzióra, így sokat nem segít a kitöltésben. Én végül José, a valenciai csoporttársam
segítségével ugrottam át ezt az akadályt.
Az igazán nagy
móka azonban csak ezután következett: be kellett jutni az irodába. 9 és 2
között vannak nyitva, én a biztonság kedvéért 8-ra odamentem, mert hallottam,
hogy nagy sor szokott lenni. Ezt mások is így gondolták, mert reggel 8-kor már kb.
100 fős sor állt az utcán. Végül 9:30-kor jutottam el a küszöbhöz, ahol
közölték velem, hogy sajnos mára már minden sorszámot kiadtak, nem áll módjukban
fogadni, jöjjek vissza egy másik nap. És adtak egy tippet: érdemes legkésőbb
7-re odaérni… Ezen még a sokat látott venezuelai csoporttársam is kiakadt,
mondván náluk is órákat kell sorban állni az utcán, utána kiderül, hogy nem
lehet elintézni – majd a megfelelő összeg zsebe csúsztatásával mégiscsak
megoldódik minden. Azt hiszem
szükségtelen részleteznem, hogy pl. a svájci srác milyen szinten állt
értetlenül az eljárás előtt.
Úgyhogy legközelebb
már 7 órakor ott álltam az utcán. Csodák csodájára kaptam is sorszámot, majd
bent gyorsan megértettem, miért nem halad a dolog. 8 ablaknál lehetett
intézkedni, ebből 4(!) működött. Miközben 100 ember állt kint az utcán… Később azt
is megtudtam, az ügyintézők egyik fele 11-től, a másik fele 12:30-tól lelép egy
laza másfél órás ebédszünetre.
És itt még messze
nem volt vége a történetnek. A 10 eurót ugyanis nem lehet helyben befizetni,
semmilyen formában. El kell menni egy tetszőleges bankba, és ott kell fizetni.
Nekem viszont órám volt, úgyhogy aznap már nem volt időm visszamenni a
befizetést igazoló papírral. Igen, ez azt jelenti, hogy még egyszer oda kellett
mennem reggel 7-re sorban állni. Összesen végül mintegy 7 órát töltöttem el az
iroda közvetlen közelében várakozva, miközben elolvastam James Clavell Tajpan
c. könyvének második kötetét (527 oldal) és több mint 300 dollárt nyertem az
iPodon lévő pasziánsszal. Az egyetemi megnyitó alkalmával mindenesetre
megnyugtattak minket, hogy erre az egészre később igazi kalandként fogunk
visszaemlékezni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése