A szárazföldi városok elhagyva a Kell egy ház az óceán partján jelszót zászlónkra tűzve nekiindultunk a tengerpart felfedezésének. Ebben a részben Malaga és Cadiz következik.
Malaga
Malagában nem vesztegettük sokat az időt. Délután érkeztünk, elfoglaltuk a szállásunkat és egyből felmásztunk a helyi Gellért hegy tetejére, hogy szemügyre vegyük a
várost. A legfontosabb dolgokat hamar kiszúrtuk: városháza, park, kikötő, tengerpart és foci stadion :)
Másnap reggel természetesen a stadionban kezdtünk: a La Rosaleda lelátóin 29.000 ember figyelheti, ahogy az arab sejk által megvásárolt csapat egyre feljebb és feljebb tör a táblázaton. A Malaga általában az első osztályban maradásért, illetve egyáltalán a feljutásért küzd, a sejk érkezése óta azonban megnőtt a büdzsé, az előző szezonban többek között van Nistelrooy vagy a spanyol válogatottal az Eb-n túrázó Santi Cazorla is a csapatot erősítette. Az eredmény nem is maradt el, a bajnoki negyedik helyezés BL-indulást ér jövőre.
A képen több dolgot is érdemes megfigyelni. Egyrészt megérkezett Márti, így az ő beszámolóját is olvashatjátok. Másrészt pedig büszkén feszítek az Athletic Bilbao mezben, ez volt ugyanis az Europa Liga döntőjének a napja - a meccsről kicsit később részletesen is olvashattok :)
Malaga egyébként leginkább arról híres, hogy itt született Picasso. Bár ő elég hamar elköltözött és esze ágában sem volt visszajönni, a városban gyakorlatilag minden róla szól. Nem nagyon történt olyan dolog Picassóval, amiről ne számolna be egy szobor vagy emléktábla. Itt például az áll, hogy ezen a helyen a gyógyszertár előtt Picasso apja anno gyakran beszélgetett a barátaival:
Andalúziai beszámolót természetesen nem lehet pálmafa nélkül komolyan venni, íme egy szép nagy példány:
Itt találkoztunk először a tengerrel, bár a víz még nagyon hideg, azért csak belementünk - ki bátrabban (térdig), ki kevésbé bátran (bokáig).
És ha már tengerpart, akkor az ebéd álljon friss halból és/vagy tengeri kütyükből. Mielőtt Spanyolországba jöttem, finoman szólva sem voltam odáig a halakért. Azóta kicsit az az érzésem, hogy otthon engem átvertek, amit hal néven adnak, az valami más, és közel sem olyan finom, mint amit itt lehet enni. Mivel egyikünk sem nagy szakértő ezen a téren, eléggé véletlenszerűen rendeltünk különböző dolgokat, és ez mindig jó taktikának bizonyult. Ezúttal nálam a saját farkába harapás közben megsütött hal vitte el a pálmát.
Cádiz
Több városban is beneveztünk az ingyenes városnéző sétákra, és mindenhol
egybehangzóan állították, hogy Cádiz Európa legrégebb óta folyamatosan
lakott települése. Egy földnyelven található, ami pár kilométer hosszan
benyúlik a tengerbe. Így a hangulatos óváros és a nagyon finom halételek
mellett a végeláthatatlan strandok is vonzzák a látogatókat. Mi is igyekeztünk mindezt kihasználni :)
Tervezésben és kivitelezésben a caditanok sem annyira erősek, a katedrális például több hullámban épült fel (mikor hogy volt éppen pénz), látszik is hogy a különböző szinteken különböző építőanyagokat használtak.
Véletlenszerű cádizi bár, a polcon sok-sok bor, a pult mögött kolbászok és sonkák lógnak, a képek pedig legendás matadorokat ábrázolnak.
Ezt a fát állítólag Kolumbusz hozta (talán az első) amerikai útjáról.
És végül az elmaradhatatlan halvacsora. A menü ezúttal egy hatalmas tál boquerones (sült szardínia), krokett, saláta és végül dorada a la plancha (a szótár szerint aranykeszeg).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése