La Mercé

Fesztivál mindenhol

Spanyolországban minden régiónak megvan a saját fesztiválja. Ezek több napig tartó rendezvények, amikor külső szemlélő számára érthetetlen dolgokat csinálnak. Zaragozában például a diszkóból érkezve bikával fogócskáznak, Valenciában paradicsommal dobálják egymást, Andalúziában bibliai témákat megörökítő hatalmas szobrokat visznek körbe a városban (a szobrokat elég ijesztő, hegyes csuklyás ruhába öltözött emberek kísérik, ők azokat a katonákat jelképezik, akik közreműködtek Jézus keresztre feszítésében, és ezért szégyenükben eltakarják az arcukat - a Ku Klux Klán tőlük vette az egyenruháját). És hogy mindezt miért csinálják? "Hát, ezt csináltuk tavaly is, meg tavalyelőtt is, szóval idén is csináljuk" - nagyjából ez lenne egy spanyol válasza. Természetesen Katalónia sem marad ki a sorból - következzék egy rövid beszámoló a 2011-es La Mercéről.

Bemelegítés - La Diada

Katalónia szeptember 11-én tart nemzeti ünnepet. Ez a nap az évfordulója annak, hogy miután rossz oldalra álltak a spanyol örökösödési háborúban, a spanyol hadsereg elfoglalta Barcelonát. Kicsit bizarr a dolog, olyan, mintha mi nem március 15-ét ünnepelnénk, hanem a világosi fegyverletételt. Ezen a napon mindenki összevissza közlekedik a városban (főleg kismotorral), miközben valamilyen módon katalán zászlót erősít magára. Leginkább természetesen a csillagos verziót, a függetlenség pártit.

A hivatalos (katalán) állami ünnepséget az Arc de Triomf tövében tartják. Amint az a képen is látszik, az aktuális katalán kormány úgy döntött, hogy a hivatalos (csillag nélküli) helyett a függetlenség párti zászlóval díszítik fel a diadalívet... Az ünnepségen hagyományosan részt vesznek az FC Barcelona szakosztályainak (foci, futsal, kosár, kézi) csapatkapitányai is. A klub ugyebár fontos szimbóluma a katalán nemzettudatnak, azt azonban nem egyszerű követni, amikor a magyar származású, de tíz éve Barcelonában élő, már-már katalánnak tekintett és a spanyol nemzeti csapatba pályázó Nagy László is fellép, majd nem sokkal később úgy dönt, hogy hagyja a francba az egészet és inkább hazajön a Veszprémbe és a magyar válogatottba. Nemzeti identitás 2011-ben...

Tűzijáték mindenhol

Két héttel később pedig kezdetét vette a La Mercé, ami a válság okozta takarékoskodási kényszer miatt most csak 4-5 napig tartott. Azért arra csak futotta, hogy minden nap néhány Sziget nagyszínpad kaliberű zenekar adjon ingyenes koncertet... Fellépett többek között a Mando Diao is, akik azonban nem voltak teljesen tisztában azzal, hogy hol is játszanak. Az első szám után ugyanis az énekesnek sikerült a "Hey everybody! We are very happy to be here in Spain..." mondattal köszöntenie a közönséget, akik ezt nem vették túl jó néven, füttykoncert, dobálás - és ráadásul még az eső is eleredt. 

Az igazi, hagyományőrző elemeket arról lehetett felismerni, hogy valamilyen piromán tevékenység kapcsolódott hozzájuk. Minden este hatalmas felvonulásokat tartottak, ahol mindenféle hatalmas bábukat cipeltek a vállukon, királyt, királynőt, kalózt, és rengeteg sárkányt. Itt például egy kisebb városrész (Poblenau) sárkányai láthatók.

Nem nehéz kitalálni, melyik sárkány lány és melyik fiú

A bábukat kivitték a tengerpartra, ahol aztán mindenki letelepedett a homokba és együtt néztük a tűzijátékot. A legjobb rész az volt, amikor a tengerbe lőttek rakétát, ami a vízbe csapódva robbant fel és lőtte szét a fényeket.

A legnagyobb felvonulás a Carrefoc, amit egy, a belvárost átszelő széles úton tartanak. Itt aztán az összes sárkányt felvonultatják, akik kitartóan okádják a tüzet. Hogy biztos jusson mindenkinek, különböző jelmezekbe beöltözött emberek kísérik őket hosszú botokkal, aminek a végére csillagszórót rögzítenek. Mint amit mi is használunk karácsonykor, csak meg kell szorozni hússzal. Hogy miért jó a csillagszóró zuhatagban állni, azt nem igazán tudom, de a helyiek valamiért borzasztó lelkesek lesznek tőle. Persze a dolog nem teljesen veszélytelen (a videó alapján ezt hiszem, ezt nem kell sokat magyaráznom), ezért mindenféle, házilag eszkábált védőruhát vesznek fel. A rövidnadrág-póló-sapka-sál-hegesztőszemüveg kombináció például elég népszerű volt.

A La Mercé utolsó felvonását a Placa Espanya-n, a mágikus szökőkút előtti téren tartják, egy legalább félórás szökőkút-zene-tűzijáték előadást láthatnak a résztvevők. A legvégén pedig mindenki csillagszórót gyűjt egy . Szó szerint mindenki, a mellettünk álló néni például hozott vagy négy csomaggal, amiből nekünk és a többi felkészületlen külföldinek is jutott.

Végszó

Miközben remekül szórakoztam a La Mercé alatt, azért elgondolkodtam, hogy mégis mire jó ez az egész? Miért vesznek részt fiúk és lányok, öregek és fiatalok, katalánok és spanyolok egyforma lelkesedéssel ezekben a legalábbis szokatlan és fura dolgokban? A választ nem tudom, bár az biztos része a dolognak, hogy az összes ilyen megmozdulás, legyen az állami vagy vallási ünnep, kivétel nélkül mindig bulizással végződik. És igen, ebben sem csak a fiatalok vesznek részt, nagymama sörrel a kezében az utcán éjfél után - ez errefelé teljesen megszokott. 

Miközben nálunk még a húsvéti locsolkodás is kezd kimenni a divatból (pedig az hatalmas buli lehetne), a március 15-i iskolai ünnepség meg aztán pláne senkit sem hoz lázba, addig itt a hagyományok, a nemzeti és regionális ünnepek képesek összehozni az embereket: együtt készülnek rá, együtt ünnepelnek és együtt buliznak utána. A tengerpart és a focicsapat mellett ez is előkelő helyen áll az "Amit piszkosul irigylek bennetek" listámon.