Egy nap Bilbaóban: Aupa Athletic!

Kis baszk történelem

Barcelonában az ember előbb utóbb hozzá szokik ahhoz, hogy a helyiek minden alkalmat megragadnak a spanyoloktól való különbözőség kifejezésére. Azon például már meg sem lepődtem, hogy a spanyol válogatott történelmi sikerét finoman fogalmazva is elég nagy közöny fogadta. Míg a többi városban tíz- és százezrek nézték különböző köztereken a meccseket, itt még csak egy közepes méretű kivetítőt sem állítottak fel. A döntő után volt némi ünneplés, de összehasonlíthatatlanul kevesebb embert mozgatott meg, mint amikor a Barcelona a bajnokságban legyőzte a Real Madridot.

Azonban mindezzel együtt is a katalánok csak kispályások a baszkokhoz képest. Míg a spanyolok jelentős része úgy gondolja, hogy a katalánok azért többé-kevésbé spanyolok, a többség elismeri, hogy baszkok már tényleg nagyon mások. A különbség tetten érhető például a nyelvükben, ami egyrészt nagyon bonyolult, másrészt eddig semmilyen élő nyelvvel nem sikerült kapcsolatba hozni. A legközelebbi rokon talán az ókori etruszk nyelv lehet. De a munkához, a gazdaság üzemeltetéséhez való hozzáállásban sem fedezhetők fel a spanyol sztereotípiák. Nem jellemző a szieszta, a baszkok hajlandóak megtakarítani és befektetni, a munkanélküliség pedig 10% körül van (Spanyolország többi részén kb. 25%).

Nos, a baszkok is úgy gondolják, hogy ők köszönik szépen, nem kérnek a spanyolokból. Ennek szomorú következménye az ETA több mint 750 áldozata. A támogatói által függetlenségi háborúnak, míg az erőszak ellenzői és a spanyolok által terrorizmusnak címkézett tevékenység a 90-es évektől kezdve fokozatosan csökkent, teljesen azonban csak az elmúlt években szűnt meg. Az ETA jelentőségét jól mutatja, hogy egy tanulmány szerint a politikai bizonytalanságmintegy 10%-kal csökkentette a baszk GDP-t (akit részletesebben is érdekel a dolog, forduljon az Arce, Carco, Krusper szerzőhármashoz, az általuk elkészített szakdolgozat ezzel a témával foglalkozik).

Szerencsére az erőszak mára véget ért. Helyette maradt a békés szimbolizmus, aminek zászlóshajója a helyi focicsapat, az Athletic Bilbao. Az én egy napos bilbaói látogatásom is leginkább e köré épült.

Sportos nép 

Bilbaóba egy borongós márciusi vasárnap reggel érkeztem meg. Az első benyomásom az volt, hogy itt nagyon sportos emberek élnek. Ahogy leszálltam a buszról, máris egy hegyi bicikliverseny befutójába botlottam. A hegyes-völgyes Baszkföld nem csak hobbi kerékpárosokat nevel, a Tour de France-on saját csapatot indítanak (Euskaltel-Euskadi) és innen származik az ötszörös győztes Miguel Indurain is. Pár száz méterrel arrébb, a várost átszelő folyón pedig épp evezőverseny zajlott.

Egy ilyen biciklit én is szeretnék

  A várost átszelő Nerbioi

Forduló a baszk zászlós bójánál

A piros fehér város

Ha Bilbaóról kellene egy képet festenem, akkor csak két dolgot kérnék: fehér vásznat és piros festéket. Az egész város az Athletic Bilbao színeiben pompázik, minden erkélyen, minden vendéglő ablakában, minden fodrásznál, mindenhol piros-fehér zászlók lobognak. 

Szokásos utcakép

 Kevéssé gyakori pillanat: a baszk zászló is felbukkan

Kalap- és táskabolt kirakata

Esküvői ruhaszalon kirakata - ez már tényleg no comment...

Régi csapatkép és címer egy sörözőben

És végül a kedvencem: a garázsbejáró

A népszerűség természetesen nincs ingyen, a klub is sokat tesz azért, hogy megőrizze az imázsát. A csapatban csak baszk származású, vagy Baszkföldön született játékosok szerepelnek. Néhány éve a kiesés elleni harc közben felvetődött, hogy meg kellene erősíteni a csapatot néhány nem baszk játékossal. Szavazást rendeztek a kérdésről, ahol a szurkolók elsöprő többséggel álltak ki a hagyományok mellett, vállalva a kiesés igencsak fenyegető kockázatát. A történet végül happy enddel zárult, a baszk játékosok kiharcolták a bennmaradást.

Meccsnapon kicsik és nagyok egyaránt piros fehérbe öltöznek

Sőt, még a külföldiek is

A modern városnegyed

A belvárosban barangolás közben szépen lassan meg is ebédeltem. Egymás után tértem be a különböző kisvendéglőkbe, hogy mindenhol elfogyasszak néhány pintxo-t. A pintxo a tapas baszk változata, egy szelet kenyérre különböző finomságokat pakolnak és az egészet átszúrják egy fogpiszkálóval.

Miután jól laktam, a modern városrész felé vettem az irányt. Arra sajnos nem volt időm, hogy be is menjek a Guggenheim múzeumba, kívülről annyira nem nyűgözött le (hiába ült egy hatalmas virág-kutya előtte), találtam viszont egy nagyon jópofa gyalogoshidat.

A meccs: Athletic Bilbao - Valencia CF

Eközben egyre közeledett a várva várt pillanat, a meccs kezdete. Sajnos interneten nem lehetett jegyet venni, és mire én Bilbaóba értem, addigra az összeset eladták. Ezért először a megfelelő jegyüzért kellett felkutatnom a San Mames közelében, és csak utána vetettem bele magamat a meccsre készülők forgatagába.

Ellentétben a korábban a Camp Nouban tett látogatásokkal, ezúttal közvetlenül a pálya mellett, a 6. sorban ültem. Egészen bámulatos volt látni közelről, ahogy a játékosok passzolnak, cseleznek, labdát fedeznek olyan sebesség és olyan kemény ütközések mellett/közben, amit az NB I-es focisták is csak TV-ben látnak. Egészen más élmény volt, mint a Honvéd-Loki meccs májusban…

A meccset sajnos simán, 3-0-ra elveszítette az Athletic, ezzel a Valencia megerősítette (és később a bajnokság végéig meg is tartotta) a harmadik helyét. A szurkolók a lefújás után mégis megtapsolták a játékosokat, aki becsülettel hajtottak, még 3-0-nál is úgy mentek előre, mintha a győzelemért játszottak volna.

A baszkok az Európa Ligában és a Király Kupában vigasztalódhattak, mindkét sorozatban eljutottak a döntőbe. Igaz, ott már nem sok babér termett számukra, de legalább utóbbiban a katalánokkal közösen fütyülhették ki a spanyol himnuszt Madridban. Ha a játékosoknak nem is, azt hiszem sok baszk szurkolónak ez legalább olyan fontos volt, mint a győzelem…

Jó lett volna Bilbao mellett Baszkföld többi részét is bejárni, erre azonban a közelgő vizsgák miatt esélyem sem volt. Mindenesetre így sem panaszkodhatok, nemcsak egy jó meccset láttam élőben, hanem a focin keresztül azt hiszem egy kicsit sikerült bepillantanom a baszkok világába is.